A tölgy csipkéspoloska (Corythuca arcuata Say, 1832 – Hemiptera, Tingidae) első észlelése Magyarországon

Forrás: 
Növényvédelelem, 2013. 7. szám

Csóka György1, Hirka Anikó1 és Somlyai Márta2

1Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, 3232 Mátrafüred, Pf. 2.

2Budapesti Corvinus Egyetem, Szarvasi Arborétum, 5540 Szarvas

Az Észak-Amerikában honos tölgy csipkéspoloska (Corythuca arcuata Say, 1832) első európai észlelése 2000-ből, Észak-Olaszországból származik. Néhány évvel később Svájcból is jelezték előfordulását. Fő tápnövényei a tölgyek, a hazánkban őshonos tölgyfajok mindegyike alkalmas tápnövény a faj számára. Erős fertőzése korai lombhullást okozhat. Több hazai szerző is előre vetítette várható délnyugat-magyarországi megjelenését. Ezzel szemben első példányai  2013. május 8-án a Békés megyei Szarvasi Arborétumból kerültek elő egy Quercus macranthera és egy Quercus petraea egyedről, 6 nappal később pedig a Vácrátóti Botanikus Kertből egy Quercus albaról. Megjelenésének eredeti időpontja, illetve a bekerülés módja egyelőre tisztázatlan. A fajt sem az őshazájában, sem Olaszországban nem tekintik jelentős kártevőnek, ennek ellenére terjedését és népességének alakulását szükséges nyomon követni.

Kulcsszavak: Corythuca arcuata, tölgy csipkéspoloska, Quercus, tölgy, idegenhonos faj, Szarvasi Arborétum, Vácrátóti Botanikus Kert 


Európában, így Magyarországon is az utóbbi 2–3 évtizedben gyorsuló ütemben jelennek meg és terjednek el idegenhonos rovarfajok (Kozár és Nagy 1986, Csóka 2001, Ripka 2010, Csóka és Hirka 2011, Tuba és mtsai 2012, Csóka és mtsai 2012, Szeőke és Csóka 2012). Teljesen egyértelmű, hogy a jövevény fajok megjelenése és terjeszkedése a jövőben is folytatódni fog. Már csak azért is, mert számos olyan rovarfajról van tudomásunk, amit nálunk még nem észleltek, de szomszédos, illetve közeli országokban már igen. Ezekről okkal feltételezhető, hogy rövidebb-hosszabb időn belül nálunk is megjelennek. Csóka és mtsai (2010) felsoroltak 6 olyan erdészeti jelentőségű rovarfajt, melyek magyarországi megjelenését rövid időn belül valószínûsítik. Ezek közül a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis (Walker, 1895) 2011 őszén már meg is jelent Sopronban (Sáfián és Horváth 2011), azóta Nyugat-Magyarország számos további pontjáról is jelezték előfordulását. A felsorolásban szintén szereplő tölgy csipkéspoloska (Corythuca arcuata Say, 1832) megjelenését Csóka és mtsai (2013) az ország délnyugati megyéiben (Zala, Somogy és Baranya) tartották legvalószínűbbnek. Ezzel szemben a faj első magyarországi példányai 2013. május 8-án, Békés megyében, a Budapesti Corvinus Egyetem Szarvasi Arborétumában (8 példány), 6 nappal később pedig a Vácrátóti Botanikus Kertben kerültek elő (1 példány).


Elterjedése
Eredeti hazája Észak-Amerika. Itt mindenütt előfordul, ahol megfelelő tápnövényei adottak (Connel és Beacher 1947). Első európai adata Észak-Olaszországból (Lombardia és Piedmonte) származik, ahol 2000-ben észlelték (Bernardinelli és Zandigiacomo 2000). 2005-ben Svájcból is előkerült (Forster és mtsai 2005). Több helyen említik törökországi előfordulását is, de az eredeti forrást nem jelölik meg. Bernardinelli (2006a) klimatikus szempontból Európa nagy részét alkalmasnak tartja a faj megtelepedésére.

Tápnövényei
Fő tápnövényei a tölgyek, ezek közül is a fehér tölgyeket preferálja (Ewart és Torres 2000). A tölgyek mellett szelídgesztenyén, almán, juharokon és vadrózsákon is megtalálták (Drake és Ruhoff 1965). Bernardinelli (2006a,b) laboratóriumi vizsgálatai szerint a jelentősebb európai lombhullató tölgyeken (Quercus robur, Quercus cerris, Quercus pubescens, Quercus petraea), valamint Rubus ulmifoliuson és Rubus idaeuson 50% alatti mortalitással kifejlődhet. 75% feletti mortalitás jelentkezett Castanea sativan, Rubus caesiuson és Rosa caninan. Egyetlen nimfa sem fejlődött ki Quercus rubran, (az irodalomban tápnövényként említik) Quercus suberen, Quercus ilexen, Malus domestican és 4 vizsgált juharfajon. Azaz jelentős területeken tenyésző, őshonos tölgyeink mindegyike a faj optimális tápnövényei közé tartozik.
A Szarvasi Arborétumban először egy Quercus macranthera (címkép), majd egy Quercus petraea egyed levelein találtunk meg összesen 8 példányt. A Q. macranthera (kaukázusi tölgy) lombhullató, a nálunk honos kocsányos tölgy (Quercus robur) és kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) rokonsági körébe tartozik. Nyugat-Ázsiában honos (Észak-Irán, Törökország, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán). A két fa egyébként egymástól viszonylag nagy távolságra áll. Az Arborétumban számos további tölgyfajt (európaiakat és észak-amerikaiakat egyaránt) vizsgáltunk, de ezeken sem a rovarokat, sem jellegzetes ürülékcsomóikat (1. ábra) nem találtuk meg.
Fajmeghatározásunk helyességét Rédei Dávid igazolta, miután 3 nőstény bizonyító példányt elhelyeztünk a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában.
2013. május 14-én egy példányát a Vácrátóti Botanikus Kertben egy Quercus alba faegyeden is megtaláltuk. Ez a faj őshazájában is tápnövényként ismert. Itt is további számos tölgyfajt vizsgáltunk, de más tápnövényről nem került elő.


1. ábra. A tölgy csipkéspoloska ürüléke


Morfológia

A kifejletten kb. 3 mm-es poloska szürkés alapszínű (2. ábra). Megjelenésében hasonlít a platán csipkéspoloskára (Corythuca ciliata3. ábra) de a két faj színezete és mintázata alapján is jól elkülöníthető. A C. ciliatanál csak az elülső szárnyak felboltosodó része barna, a Carcuata-nál a szárnyak tövén egy széles barna sáv is látható. Petéi kb. 0,3 mm nagyok, világos színűek, a nőstények szélesebb végükkel süllyesztik őket a levelek szövetébe. A nimfák barnás színűek, erősen lapítottak, tüskeszerű nyúlványokat hordoznak.

  

2. ábra. A tölgy csipkéspoloska

3. ábra. Platán csipkéspoloskák

Életmód
A kifejlett poloskák a fák kérge alatt telelnek át. Őshazájában és Észak-Olaszországban is évente 3 nemzedéke fejlődik ki (Bernardinelli 2003). A környezeti viszonyok függvényében a nemzedékek száma eggyel kevesebb, illetve több is lehet. A nőstények kisebb csoportokba, a levélfonákra helyezik petéiket. Egy egyed teljes kifejlődése 30–40 napot vesz igénybe. Ez alatt a nimfák 5 fejlődési stádiumon mennek át (Tuba és mtsai 2012). A nyár folyamán a nimfák és a kifejlett poloskák egyidejűleg vannak jelen a leveleken.

A terjedés módja
Terjedésének lehetséges módozataira vonatkozóan a fertőzött szaporítóanyaggal történő behurcolást (Tuba és mtsai 2012), illetve az önerős terjeszkedést (Csóka és mtsai 2013) egyaránt említik. Szarvasi, a korábbi ismert lelőhelyektől meglehetősen távoli, szigetszerű előfordulása mindenképpen az emberi közreműködést valószínűsíti. Ugyanakkor az Arborétum szaporítóanyag beszerzései meglehetősen jól dokumentáltak, és eszerint az utóbbi 5 évben nem volt olyan tölgy szaporítóanyag beszerzés, ami felvetné a behurcolás lehetőségét. Lehetséges azonban, hogy korábbi beszerzésből származó anyaggal került be a csipkéspoloska, de népessége eddig még nem érte el az észlelési szintet. Az Arborétum tölgyeit egyébként 2012 májusában is vizsgáltuk az egzóta tölgyeken megtelepedő őshonos herbivor rovarok kutatása céljából. Azaz a tölgy csipkéspoloska Szarvasig vezető útja, és a megjelenés tényleges időpontja továbbra is találgatások tárgya marad.

Kárpotenciál
Kárképe hasonlít a platán csipkéspoloskáéra. A levélfonákon történő szívogatás hatására a levél felszínén apró sárga foltok jelentkeznek, először jellemzően az érzugokban. Ezek növekszenek, majd összeolvadnak. A levelek fotoszintetikus aktivitása csökken, erős fertőzés esetén elszáradnak és lehullanak.
Őshazájában, Észak-Amerikában nem tartják kártevőnek. A megjelenése óta eltelt több mint egy évtizedben, Olaszországban sem vált igazán tömegessé. Egyes fákon ugyan okozhat jelentősebb lombvesztést, ennek ellenére nem tartják túlzottan jelentősnek (Bernardinelli szóbeli közlése). Ugyanakkor megemlítendő, hogy közeli rokona a platán csipkéspoloska számottevő kártevővé nőtte ki magát, különösen városi parkokban. Nem zárható ki tehát, hogy a tölgy csipkéspoloska népessége is időnként és helyenként el fogja érni a kártételi szintet. Általánosságban elmondható az is, hogy egy behurcolt rovarfajról, közvetlenül megjelenése után aligha lehet felelősséggel kijelenteni, hogy kártevővé válik, vagy sem. Erre vonatkozóan sok esetben az őshazában mutatott tulajdonságok sem adnak egyértelmű útbaigazítást. Azaz a faj terjedését és népességének alakulását mindenképpen célszerű lesz nyomon követni.

IRODALOM
Bernardinelli, I. (2003): Piante ospiti e altri aspetti ecologici di Corythucha arcuata (Say) (Heteroptera: Tingidae). PhD thesis, Università degli Studi di Udine, Italy
Bernardinelli, I. (2006a): European host plants and potential distribution of Corythucha arcuata (Say) (Heteroptera: Tingidae). In: Csóka, Gy., Hirka, A. and Koltay, A. (eds): Biotic damage in forests. Proceedings of the IUFRO (WP 7.03.10) Symposium held in Mátrafüred, Hungary, September 12–16, 2004, 10–17.
Bernardinelli, I. (2006b): Potential host plants of Corythucha arcuata (Het., Tingidae) in Europe: a laboratory study. Journal of Applied Entomology, 130(9–10), 480–484 doi: 10.1111/j.1439–0418.2006.01098.
Bernardinelli, I. and Zandigiacomo, P. (2000): Prima segnalazione di Corythucha arcuata (Say) (Hete-
roptera, Tingidae) in Europa. Informatore Fitopatologico, 50 (12): 47–49.
Connel, W.A. and Beacher, J.H. (1947): Life history and control of the oak lace bug. Del. agric. Exp. Sta., Bull., 265: 28.
Csóka, Gy. (2001): Recent invasions of five species of leafmining lepidoptera in Hungary. Proceedings „Integrated Management of Forest Defoliating Insects”. USDA General Technical Reports, NE-277: 31–36.
Csóka, Gy. and Hirka, A. (2011): Alien and invasive forest insects in Hungary (a review). Proceedings of the „Biotic Risks and Climate Change in Forests” 10th IUFRO Workshop of WP 7.03.10 “Methodology of Forest Insect and Disease Survey in Central Europe”, September 20-23, 2010, Freiburg, Germany. Berichte Freiburger Forstliche Forschung, 89: 54–60.
Csóka Gy., Hirka A., Koltay A. és Kolozs L. (2013): Erdőkárok – képes útmutató. NÉBIH Erdészeti Igazgatósága – Erdészeti Tudományos Intézet, 224.
Csóka Gy., Hirka A. és Lakatos F. (2010): Már a spájzban vannak… Növényvédelem, 46 (11): 547–550.
Csóka Gy., Hirka A. és Szőcs L. (2012): Rovarglobalizáció a magyar erdőkben. Erdészettudományi Közlemények, 2: 187–198.
Drake, C.J. and Ruhoff, F.A. (1965): Lacebugs of the world: a catalog (Hemiptera: Tingidae). Smithsonian Institution, United States National Museum, Washington, Bull. 243
Ewart, T.A. and Torres, M. (2000): Oak Lace Bug. Cornell University, Department of Plant Pathology. http://ppathw3.cals.cornell.edu/treeipm/OakInsects/OakLaceBug.htm. Ithaca, New York.
Forster, B., Giacalone, I., Moretti, M., Dioli, P. und Wermelinger, B. (2005): Die amerikanische Eichennetzwanze Corythucha arcuata (Say) (Heteroptera, Tingidae) hat die Südschweiz erreicht. Mitt. Schweiz. Entomol. Ges., 78 (3–4): 317–323.
Kozár, F. and Nagy, D.A. (1986): The unexpected northward migration of some species of insects in Central Europe and the climatic changes. Anzeiger für Schädlingskunde, 59(5): 90–94, DOI: 10.1007/BF01903456
Ripka G. (2010): Jövevény kártevő ízeltlábúak áttekintése Magyarországon (I.). Növényvédelem, 46 (2): 45–58.
Sáfián Sz. és Horváth B. (2011): A selyemfényű puszpángmoly – Cydalima perspectalis (Walker, 1895) (Lepidoptera: Crambidae), egy potenciális kertészeti kártevő megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 47(10): 437–438.
Szeőke K. és Csóka Gy. (2012): Jövevény kártevő ízeltlábúak áttekintése Magyarországon – Lepkék (Lepidoptera). Növényvédelem, 48 (3): 105-115.
Tuba K., Horváth B. és Lakatos F. (2012): Inváziós rovarok fás növényeken. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 122 oldal, ISBN 978-963-334-049-3


FIRST RECORD OF OAK LACE BUG (CORYTHUCA ARCUATA SAY, 1832) IN HUNGARY
Gy. Csóka1, Anikó Hirka1 and Márta Somlyai 2
1Forest Research Institure, Department of Forest Protection,
 H-3232 Mátrafüred, P.O.Box 2

2Corvinus University of Budapest, Arboretum of Szarvas, H-5540 Szarvas

The North-American oak lace bug (Corythuca arcuata Say, 1832) was first recorded in Europe in North-Italy in 2000. A few years later was also found in Switzerland. Its main hosts are the oaks, all of the Quercus species native to Hungary are suitable for it. A heavy infestation may cause early leaf abscission. Several Hungarian authors predicted its occurrence in Hungary, most likely in the southwestern part of the country. Contrary to this, the first specimens were found in the Arboretum of Szarvas (Békés County, SE Hungary) on one Quercus macranthera and one Quercus petraea tree on 8th May 2013, and 6 days later on a Quercus alba in the Vácrátót Botanical Garden. The insect was not been found on other oaks checked at the same time. The original time and manner of its appearance remain unknown. It is not considered as a serious pest in its native range or in Italy. However its spread and changes in its abundance should carefully followed.

Keywords: Corythuca arcuata, oak lace bug, Quercus, oak, alien species, Arboretum of Szarvas, Vácrátót Botanical Garden

Érkezett: 2013. május 21.