A magyarországi nagylepkék gyakorlati albuma

Forrás: 
Növényvédelem, 2012. 4. szám

Mészáros Zoltán és Szabóky Csaba (2012)




Örömmel látjuk, hogy az ismert lepkeszakértők Mészáros Zoltán és Szabóky Csaba 2005-ben megjelent, hasonló című, de a molylepkékről szóló kiadványuk után a hazai nagylepkékről jelentettek meg egy hasonlóképpen színvonalas albumot. A molylepkés album a Növényvédelem folyóirat különszámaként jelent meg, ám ezúttal a nagylepkés részt a Szalkay József Lepkészeti Egyesület kiadványaként látott napvilágot. A nyomdai munkáért az Inkart Kft.-t illeti dicséret. A kézirat már évekkel ezelőtt elkészült, megjelentetésének lehetősége a kiadó, az Europa­universitas, a Szélkiáltó Bt. és Szabóky Csaba anyagi hozzájárulása révén csak 2012-ben valósulhatott meg.
Bár a címoldal színvonalas fényképei, melyet Szőcs Levente készített színesek, az album képei „csak” fekete-fehér tusrajzok. Ahhoz hogy ennek okát megértsük, bele kell lapoznunk az albumba. A 18 családba tartozó172 nagylepke faj mindegyikét -gondos szerkesztés eredményeként- külön-külön oldalon jelentetik meg. További praktikus megoldás, hogy a nagyfokú hozzáértéssel és precizitással, élethűen megrajzolt tusrajzok alatt, rövid, tömör ismertetést olvashatunk az ábrázolt lepkefajról. A rajzok Szabóky Csaba, a szövegek Mészáros Zoltán hozzáértését igazolják.
Szakértőnek és laikusnak egyaránt jóleső érzés belelapozni ebbe az albumba. Miért? Azért, mert az ábrák szemet gyönyörködtetőek, a szövegek közérthetőek és mértéktartóak.
Legyen szabad az ábrákról szakmai és művészi szempontból néhány szót ejtenünk.
A lepkét ismerő szakember örömét leli egy-egy, a megszólalásig az eredetire hasonló ábrában. Ám az sem utolsó dolog, hogy az adott fajjal először ismerkedő diák, vagy egyszerűen tudásszomjas természetrajongó miként találkozik először e természet ékköveivel. Nem mindegy ugyanis, hogy egy az eredetit kényszeredetten utánzó, egyszerű vonalvezetésű tusrajz, azaz az „ábra” (melyen annyiszor szenvedtünk egy-egy gyakorlati szakkönyv biflázása, tanulmányozása során), miképpen visz bennünket közelebb az igazsághoz. Szabóky Csaba rajzainak szemlélésekor nyugodtan kezünkbe vehetünk egy nagyítót, a részletek akkor is élethűek maradnak. Ez elsősorban onnan adódik, hogy a rajzoló tökéletesen ismeri a lepkét, és van  művészi adottsága ahhoz, hogy a lepkék potrohán és szárnyán elhelyezkedő pikkelyszőrök és pikkelyek, mintázatot eredményező rendszerezettségét, hűen megjelentesse. Ugyancsak dicséretes szakmai és művészi erény, hogy az ábrázolás a szárnyak rojtszegélyének sajátos szerkezetére, abból adódó mintázatára, vagy jellegzetes hullámos lefutására is kiterjed. Azoknál a fajoknál, ahol a testen, netán a szárnyon felemelkedő, felpúposodó térbeli elhelyezkedésű pikkelyszőrök is vannak, azok szintén kiválóan érzékelhetők. A hazai lepkészeti szakirodalomban, hasonlóképpen jól sikerült ábrázolást Gozmány László, Fazekas Imre és Nógrádi Sára rajzai esetén tapasztal-
hattunk.
Ezek után joggal feltehetjük a kérdést, hogy vannak-e hiányosságai e könyvnek? Szinte elenyésző mértékben, de vannak! Egy, a szerkesztésből adódó, szinte kikerülhetetlen hiányosság, hogy ahol az ivarok eltérő kinézete miatt, hím és nőstény példányt is bemutatják, kissé zavaró módon (hogy egy oldalon elférjenek), azok jelentősen kicsinyítésre kerültek. Talán szerencsésebb lett volna inkább mérethűen, és külön oldalon szerepeltetni azokat az ábrákat. Persze ez esetben a szöveget is növelni kellett volna, ugyanis az is hiányérzetet vált ki, ha a túlzottan szűkszavú szövegrészek miatt üresen hagyott papírfelületek maradnak. Sajnálatos módon ez a könyv jelen formájában is előfordul.
Egy szakmai természetű hibát is észlelhetünk a 32. oldalon bemutatásra kerülő kis pávaszem, a Saturnia pavonia (Linnaeus, 1758) esetében. E fajnál közismert az ivari dimorfizmus. Az ábra egy nőstény szárny-alakú, de hím testű és csápú példányt ábrázol. Ez vitathatatlan, ha összevetjük más szakkönyvek, mint például
az Akadémiai Kiadónál 1991-ben megjelent Medvelepkék, szenderek, és szövőlepkék (Arctiidae, Sphinges et Bombyces) című, Magyarország Állatvilága XVI. Kötetének 16. füzetével. Ebben a 204. oldal, 165. és 166. ábrái (melyet Fazekas Imre rajzolt) jól érzékeltetik azt a jellegzetességet, mely a hím és nőstény esetében természetes körülmények között tapasztalható. E fajjal kapcsolatos további észrevétel, hogy szakmai körökben az elmúlt években ismertté vált Wolfgang Nassig tanulmánya, miszerint a sokáig szinonimnak hitt, szintén Európából leírt Saturnia pavoniella (Scopoli 1763) önálló faj (bona species). Igaz, a hazai példányokat ebből a szempontból behatóan, szakmailag is elfogadható mértékben még nem vizsgálták meg. Ugyanakkor analitikusabb vizsgálatok nélkül is szembeötlő, hogy a hazai példányok zömének szárnyrajzolata a Scopoli által leírt pavoniella­val látszik azonosnak. Mivel a „gyakorlati album”-ban ábrázolt hím és női jellegeket egyaránt tartalmazó ábra szárnyrajzolati elemei is inkább a pavoniellara emlékeztetnek, szerencsés lett volna (akár állásfoglalás nélkül is) e problémára hivatkozni. Némileg a szerzők mentségére szolgál, hogy a pavonia/pavoniella kérdés az album eredeti szövegének (évekkel ezelőtti) megírását követően vetődött fel.
Szeőke Kálmán