A 90 éves Dr. Dr. h.c. Jermy Tibor akadémikus köszöntése

Forrás: 
Növényvédelem, 2007. február

Aki valamennyire is jártas az egyes tudományszakok történetében, az tudja, hogy a tudományok ugrásszerű fejlődése mindig egy-egy nagy egyéniség feltűnéséhez kötődik. Az általános felfogással ellentétben még azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy magát az emberi történelmet is a nagy államférfiak formálták, illetve formálják, a tömegeknek csak másodlagos szerepük van.

 

A mi tudományszakunk, a növényvédelmi állattan több mint 100 éves története is világosan mutatja, hogy jelentős fejlődés mindig egy-egy kiváló személy munkájával és munkájának kisugárzásával van kapcsolatban.
A 19. század kiemelkedő egyénisége dr. Horváth Géza (1847–1937) volt, majd az azt követő század ’20-as éveinek végéig dr. Jablonowski József (1863–1943), a ’30-as évektől az ötvenes évek végéig dr. Szelényi Gusztáv (1904–1982), az ’50-es évektől, mind a mai napig dr. Jermy Tibor a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a meghatározó személy a növényvédelmi entomológia hazai fejlődésében.

Mielőtt mind a magam, mind pedig a pályatársak nevében szívből gratulálnék és további eredményes munkát kívánnék a Jubilánsnak, engedtessék meg, hogy mint e sorok írója, aki több mint negyed századot dolgozhattam vele együtt, néhány töredékes szóban felidézzem alakját.

Dr. Jermy Tibor 1917. január 31-én született Lőcsén (ma Szlovákia). Édesapja mérnök volt az Államépítészeti Hivatalban. A trianoni békeszerződés után Zalaegerszegen kapott állást, majd Budapestre került. A szülői ház légköre meghatározó volt számára olyan vonatkozásban, hogy otthon németül beszéltek, az utcán szlovákul, majd az elemi iskolába kerülve magyarul. Középiskoláit a budapesti Toldy Ferenc reáliskolában végezte (1928–1935). Dr. Reichart Gábor, az 1979-ben elhunyt kollégánknak reáliskolai osztálytársa volt, aki személyesen mesélte nekem, hogy Jermy Tibor mindvégig eminens tanuló volt, ez azt jelentette, hogy nem csak a nyelvekben, hanem az irodalomban, a matematikában és fizikában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Érettségit követően, ezt már Tőle tudom, hogy némi töprengés után nem a Műegyetemre, ahova édesapja szerette volna, hanem az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-vegytan szakára iratkozott be, mert kisgyermekkora óta vonzódott a természethez, melynek rejtelmeibe anyai nagyapja vezette be, aki a Szepességben (ma Szlovákia) erdőmérnök volt. Az egyetemen dr. Dudich Endre, az állatrendszertan akadémikus professzora szuggesztív egyéniségének hatása alatt választotta szakterületéül a zoológiát. Annak ellenére, hogy szülei Budapesten laktak, felvették, a manapság annyit emlegetett híres Eötvös Kollégiumba. A Kollégium egykori francia irodalom tanára (La Fontaine, Montaigne, Villon, Balzac, Flaubert, Proust, Gide stb. munkáinak magyarra fordítója) Gyergyai (Schlesinger-Szegő) Albert professzor, falumbéli lévén, az 1950-es évek elején azt kérdezte tőlem, nyári vakációját töltve a Somogy megyei Nagybajomban, hogy hol dolgozom. Mondtam a professzor úrnak, hogy Budapesten, a Növényvédelmi Kutató Intézet Állattani Osztályán, egykori Eötvös kollégistával. Kérdezi tőlem, hogy hívják? Mondom, dr. Jermy Tibor. Most szó szerint idézem Gyergyai professzor szavait: „óh, a Jermy Tibor a kiváló növendék”. Ez azt jelentette, hogy Gyergyai francia nyelvkurzusain is kitűnt nyelvkészségével.

Egyetemi tanulmányait 1940-ben fejezte be, amikor középiskolai tanári oklevelet kapott. A Párizsi Sorbonne Egyetemre elnyert ösztöndíjával azonban a háborús események miatt már nem utazhatott Párizsba. 1942-ben „Rendszertani tanulmány a magyarországi Plesioceratákról” című értekezésével egyetemi doktori címre pályázott. 1947-ben, az egyetem gyűrűjével „Sub laurea Almae Matris Dr. phil. (Zoologia)” avatták doktorrá.

Az egyetem elvégzése után, zoológusi állás nem lévén, az Országos Szőlő- és Borgazdasági Kísérleti Intézetben mint borvegyész kapott állást (1940–1948).
1942-ben tényleges katonai szolgálatra hívták be, és mint légvédelmi tüzér, 1945. március 31-én orosz hadifogságba esett. A Szovjetunióban töltött fogságából 1947. július 10-én tért haza, majd korábbi munkahelyén folytatta tevékenységét.

1948-ban a Növényvédelmi Szolgálathoz került, majd 1949-be teljesült régi vágya, ugyanis a Növényvédelmi Kutató Intézet Állattani Osztályán kapott kutatói állást, ahol mint zoológus-entomológus dolgozhatott. Tehát már 31 éves, amikor növényvédelmi entomológiával kezdett foglalkozni. Ebben az Intézetben bontakozott ki kiváló tehetsége. Mint az Intézet 1969 és 1978 közötti igazgatója, innen vonult nyugdíjba 1978 februárjában.
Tudományos munkája kezdetben a termesztett növényeket károsító rovarok rendszertanának, biológiájának és az ellenük való védekezés módszereinek kidolgozására terjedt ki. Már pályája kezdetén megmutatkozott, hogy új módon közelítette meg a kutatási feladatokat. Ez az új módszer az ökológiai, etológiai irányokat helyezte kutatásainak középpontjába.

A burgonyabogár magyarországi megjelenését (1947) követő években lehetőség nyílott új beruházásokra. Így született meg, tervei alapján a Növényvédelmi Kutató Intézet Keszthelyi Laboratóriuma (1957), ahol az ökológiai kutatások számára, korszerűen felszerelt laboratórium tette lehetővé az újabbnál újabb kutatási eredmények elérését. 1967-ig rendszeresen Keszthelyen töltötte a tenyészidőszak jelentős részét (májustól szeptemberig). Tudományos eredményein végigtekintve, a keszthelyi évek meghatározóak voltak dr. Jermy Tibor tudományos oeuvre-jében.

Engedtessék meg, hogy a teljesség igénye nélkül, csupán címszavakban felsoroljam a növényvédelmi entomológián belül azokat a főbb területeket, amelyekben nemzetközileg is feltűnést keltő eredményeket ért el: a burgonyabogár, az amerikai fehér medvelepke és az almamoly diapauzája; a hőmérséklet és a fejlődési sebesség közötti összefüggés tanulmányozása az almafa északi és déli oldalán fejlődő almában élő almamolylárvákkal; a szárazföldi biocönózisok produkcióbiológiájának elméleti kérdései; a világon elsőként tette kritika tárgyává a „biológiai egyensúly” fogalmát; növényevő rovarok táplálékspecializációjának kérdéseinek tanulmányozása során elért eredményeivel a téma nemzetközi szaktekintélye lett; a fénycsapdahálózat kiépítésével megveti a fényre repülő kártevőpopulációk prognosztikájának alapjait, nem is beszélve a fénycsapda faunisztikában betöltött pozitív szerepéről; a szelektív védekezési módszerek vizsgálatával új kutatási területek számára nyitott lehetőséget (antifeedingek, szexattraktánsok, stril-hím technika stb.); a biológiai védekezésről, magyar nyelven elsőként összefoglaló könyvet írt; kidolgozta az integrált védekezési módszerek hazai programját; kukoricásban és almásban megindította az agroökoszisztéma-kutatásokat (1976); nagyszámú kísérleti eredménye, valamint a vonatkozó irodalom kritikai feldolgozása alapján megalkotta a rovar és a gazdanövény kapcsolatának koevolúciós elméletét; külföldi szakkörök felkérésére összefoglaló tanulmányban fejtette ki a növényevő rovarok közötti kompetícióról vallott nézeteit stb.

Az említettekben csak a főbb kutatási területeket soroltam fel, amelyeken kiemelkedő eredményeket ért el. Publikációs listáját szemlélve kitűnik, hogy szinte alig van a növényvédelmi entomológiának olyan területe, amelyet munkája során ne érintett volna. Én, aki abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 15 évig egy szobában ülhettem vele, elmondhatom, hogy amihez hozzányúlt, ahogy én szoktam kollégáimnak mondani, „arannyá vált a kezében”.
Felvetődhet a kérdés, vajon mi lehet ennek a sikeres életpályának a titka? A római költő szavával tudok válaszolni: Philosophus non fit sed nascitur. Agystruktúrájában egyesítve van az analizáló és szintetizáló kutató típus egy személyben, azért kreatív ember a javából. Olyan ember, aki zászlóvivője tudományának. Hihetetlen lényeglátással áldotta meg az Isten, ami nem csak szakterületén való előrehaladásában segítette, hanem az élet szürke hétköznapjaiban is.

Olyan tudós egyéniséget köszönthetünk személyében 90. születésnapján, aki nem könyvekkel körülbástyázva és azokat hangyaszorgalommal jegyzetelve érte el eredményeit, hanem hatalmas intuíciókészséggel megáldva, pillanatok alatt felismerte a dolgok lényegét. Magas kora ellenére most is folyamatosan alkotja tovább életművét.
Ehhez a rendkívüli szellemi architektúrához párosul vele született kézügyessége, gyakorlati érzéke, ami nagyban segítette kutatási módszereinek kidolgozásában.

Ezek után nehogy azt higgye valaki, hogy Jermy Tibor eredményeinek interpretálásában megállt a tények puszta rögzítésénél. Nem, mint gondolkodó, spekulatív ember ösztönösen is, valamint az ontológiai és episztemológiai törvények ismeretében a dolgok végső értelmét is képes megragadni. Számomra felejthetetlenek azok a gyűjtőutak közbeni pihenők, amikor egy-egy félmondatával, nekem addig véglegesnek hitt megállapítások bizonytalanságára és fonákságára mutatott rá.

Illendő lenne szólni még külföldi útjairól is, de talán csak annyit, hogy szinte a világ valamennyi jelentős tudományos háttérrel rendelkező országában megfordult, nem is egyszer, vagy meghívásra szaktanácsadóként vagy hivatalos kiküldetésben. Felemelő érzés volt látnom 1980 augusztusában a Japán-beli Kyotóban rendezett XVI. Nemzetközi Entomológiai Kongresszus előadói pulpitusán, amikor az egész világról odasereglett szakembergárda előtt, vaslogikával fejtette ki nézeteit a fitofág rovarok koevolúciójáról.
Főbb művei: több mint 250 magyar és idegen nyelvű tudományos dolgozat. Könyvei és könyvekben írt fejezetek: Jermy T. és Sáringer Gy. (1955): A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata Say). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1–188. E könyvet lefordították német, lengyel és orosz nyelvre is. Jermy T. (1967): Biológiai védekezés a növények kártevői ellen. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1–196; Jermy T. és Nagy B. (1975): Genetikai védekezési módszer a növények kártevői ellen. In: Sumakov, E. M. és munkatársai: Biológiai növényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 45–60.; Jermy, T. szerk. (1976): The host-plant in relation to insect behaviour and reproduction. Symp. Biol. Hung., 16: 1–322.; Schoonhoven, L. M. and Jermy, T. (1977): A behavioural and electrophysiological analysis of insect feeding deterrents. In: McFarlane, N. R. ed.: Crop Protection Agents-their Biological Evaluation. Academic Press, London, 133–146.; Jermy T. (1980): Mezőgazdasági termékeink védelmében alkalmazható biológiai védekezési eljárások. In Darvas B. szerk.: Környezetkímélő szelektív növényvédelmi eljárások. MÉM Információs Szolgálat, Budapest, 26–39.; Jermy T. (1982): Autökológia. Kártevők népességmozgalma (gradológia). In: Balás G. és Sáringer Gy. szerk.: Kertészeti kártevők. Akadémiai Kiadó, Budapest, 118–138, 154–163.; Jermy, T. (1987): The role of experience in the host selection of phytophagous insects. In: Chapman, R. F., Bernays, E. A. and Stoffolano, J. G. Jr. eds.: Perspectives in Chemoreception and Behaviour. Springer Verlag, New York, 143–157.; Jermy, T., Horváth, J. and Szentesi, Á. (1987): The role of habituation in food selection of lepidopterous larvae: the example of Mamestra brassicae L. (Lepid., Noctuidae). In: Labeyrie, V., Fabres, G. and Lachaise, D. eds.: Insects-Plants. Junk Publishers, Dordrecht, 231–236.; Jermy T. (1987): Gondolatok a koevolúcióról. In: Tolnai, M. szerk.: Értekezések és Emlékezések. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1–44.; Jermy T. és Balázs K. szerk. (1988–1990): A növényvédelmi állattan kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1. köt. (1988), 1–443., 2. köt. (1989), 1–304.,3. köt. (1990), 1–673.; Jermy, T., Lábos, E. and Molnár, I. (1990): Stenophagy of phytophagous insects – result of constraints on the evolution of the nervous system. In: Maynard-Smith, J. and Vida, G. eds.: Constraints on the Dynamics of Evolution. University of Manchester Press, 157–166.; Szentesi, Á. and Jermy, T. (1990): The role of experience in host plant choice by phytophagous insects. In: Bernays, E. A. ed.: Insect-Plant Interactions, Vol.2, CRC Press, Boca Raton, 39–74.; Jermy, T. (1991): Evolutionary interpretations of insect-plant relationships – a closer look. In: Szentesi Á. and Jermy, T. eds.: Insects – Plants ’89. Proc. 7th Int. Symp. on Insect – Plant Relationships, Budapest, 1989. Symp. Biol. Hung., 39: 301–311.; Kozár F., Samu F. és Jermy T. (1992): Az állatok populációdinamikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1–163.; Jermy T. és Balázs K. szerk. (1993–1996): A növényvédelmi állattan kézikönyve. 4. köt. (1993), 1–831., 5. köt. (1994), 1–376., 6. köt. (1996), 1–307.; Jermy, T. (1994): Hypotheses on oligophagy: how far the case of the Colorado potato beetle supports them. In: Jolivet, P. H., Cox, M. L. and Petitpierre, E. eds.: Novel aspects of the biology of Chrysomelidae. Kluwer Academic Publishers, The Netherlands, 129–139.; Schoonhoven, L. M., Jermy, T. and van Loon, J. J .A. (1998): Insect-Plant Biology. From Physiology to Evolution. Chapman and Hall, London, XI+1–409.; Szentesi Á. és Jermy T. (1998): Leguminosae-fajokon élő magfogyasztó rovar-guildek: közösségszerkezet és kölcsönhatások. In: Fekete G. szerk.: A közösségi ökológia frontvonalai. Scientia, Budapest, 105–113. Borhidi A., Berczik Á., Fekete G., Jermy T., Mahunka S. és Vida G. (2000): A kelet-közép-európai ökológiai természetvédelmi kutatóhálózat hazai tudományos háttere és eszközrendszere. In: Borhidi A. és Botta-Dukát Z. szerk.: Ökológia az ezredfordulón I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 15–17.

Munkáira több száz külföldi dolgozat és könyv hivatkozik. Legtöbb hivatkozást, több százat, a Schoonhoven, L. M., Jermy, T. and van Loon, J. J. A (1998), előbb említett könyvükre kapták.
Jelentősebb tudományos kitüntetései: Horváth Géza Emlékérem (1975); Frivaldszky Imre Emlékplakett arany fokozata (1976); Állami Díj (1983); Akadémiai Aranyérem (1992).

Tudományos társaságokban betöltött tisztségei: MAE Növényvédelmi Társaság elnöke (1969–1977, 1977-től tiszteletbeli elnöke); Magyar Rovartani Társaság elnöke (1969–1972, 1977-től a választmány örökös tagja); MTA Biológiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese (1980–1987, 1987–1990 elnöke); American Philosophical Society, Philadelphia (1990-től külföldi tagja); The British Ecological Society 1992-ben  „unanimously and enthusiastically” tiszteletbeli taggá választotta.
A Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar, Keszthely, 1993. szeptember 1-jén tartott ünnepi Egyetemi Tanácsülésén „Doctor Honoris Causa” (tiszteletbeli doktorrá) avatta.

Nemzetközi szervezetekben betöltött tisztségei: KGST Növényvédelmi Koordinációs Központ, Meghatalmazottak tanácsának tagja (1969–1977); IAEA, Technical Advisory Board meghívott tagja (1973–1984); IUBS Magyar Nemzeti Bizottság tagja (1976–1992); UNESCO, Man and Biosphere Program Magyar Nemzeti Bizottság tagja (1976–1985); ESF, Network on Insect-Plant Interactions, Coordination Comittee tagja (1990–1991); Entomologia Experimentalis et Applicata, Amsterdam, Edit. Board tagja (1988–1993); Annual Reviewof Entomology, Palo Alto, USA, Foreign Edvisory Board tagja (1985–1988).
Végezetül mind a magam, mind a pályatársak nevében legyen ez a rövid megemlékezés, a 90 éves Jermy Tibor akadémikusnak, a szó nemes értelmében vett tudós egyéniségnek kijáró szeretetteljes főhajtás.

Sáringer Gyula