A kőris (Fraxinus) védelme díszfaiskolában

A Fraxinus (kőris) nemzetség az Oleaceae (olajfafélék) családjába tartozik. Az ide tartozó csaknem 70 faj az északi félteke hideg és mérsékelt tájain, a melegebb területbe is benyúlva fordul elő.

Levele általában páratlanul szárnyalt, összetett, levélkéi többnyire tojásdadok, lándzsásak, keskeny lándzsásak. Vesszője vastag, a vessző végén álló nagy rüggyel. Virága általában virágtakaró nélküli, lombfakadás előtt nyílik, vagy lombfakadás idején intenzív virágdíszt ad. Termése megnyúlt lependék.

Hazánkban 3 faja őshonos, ezek a természetes társulások elegyfái.

Fraxinus excelsior L. (magas kőris) fényigényes, 20–30 m magasra megnövő, fekete rügyű fa. Kérge zöldesszürke, 35–40 éves korig sima marad. Szép törzset, koronát nevel, az átültetést jól tűri. Nálunk a nyirkosabb hegyvidéki erdőkben elegyfa. Jó talajon, párás klímán érzi jól magát, de némi szárazságot, a nem túl szennyezett városi levegőt elviseli. Kevésbé forgalmas helyeken, mérsékelten száraz talajon jó sorfa, szívesen ültetik parkolókba, utak mellé. Az alapfajon kívül növekedésben, koronaformában, levélalakban, vesszőszínben eltérő változatokat is forgalmaznak a faiskolák.

A Fraxinus ornus L. (virágos kőris) egyik legszárazságtűrőbb fánk, nálunk a karsztbokor-erdők meleg, sziklás lejtőin él, ott néha csak cserje méretű, de 6–10 m magasra megnövő, idősebb korban ernyőszerű koronájú fa. Rügyei szürkék. Illatos, fehér, nagy bugában álló virágai májusban, a lombfakadást követően nyílnak. Lombja ősszel sárgától a lilán át a barnásig szépen színeződik. Meszes, meleg, mérsékelten száraz, napos helyen érzi jól magát. Európa-szerte a magyar nemesítésű gömb koronájú ’Mecsek’ fajtáját szűk, légvezetékes utcák fásítására előszeretettel ültetik.

A Fraxinus angustifolia Vahl subsp. pannonica Soó et Simon (magyar kőris) sík vidéki álló- és folyóvizeink melletti liget- és láperdők állományalkotó fája. A magas kőrisre hasonlít, de vesszői vékonyabbak, levélkéi keskenyebbek, rügye barna. Lombja ősszel szépen színeződik (címkép). Kissé vizesebb, de nem pangó vizes területeken jó sor- és parkfa. Nálunk az ősszel liláspirosra színeződő, tojásdad koronájú ’Raywood’ fajtáját is ültetik. 

A díszfaiskolák még néhány, az előző fajokhoz nem tartozó fajtát termesztenek.
A kőriseket a csemetekertekben magvetéssel szaporítják, a fajtákat az alapfaj magoncaira szemzik vagy oltják. A díszfaiskolák általában 2,2 m törzsmagasságú fákat bocsátanak ki. 
A többször iskolázott fák már a telepítés évében is jelentős díszértékűek.

Maráczi László
Prenor KFT., Szombathely, Béke tér 1.

Teljes cikket elolvashatja, ha letölti a fenti pdf-et!