Mit hoz az új uniós növényvédelmi szabályozás ?

Alapvetően meg kívánja változtatni az Európai Unió a jelenlegi növényvédőszer-engedélyezési rendszert, és ennek komoly kihatása lehet a felhasználókra, sőt az európai mezőgazdasági termelésre is a 2010-es években.

2008. november és 2009. január között zajlanak a tervek szerinti utolsó egyeztetések az új uniós növényvédőszer-engedélyezési rendeletről, amelynek  tanácsi vitája befejeződött a nyáron, és a két testület egyetértése esetén januárban már el is fogadhatják az új jogszabályt.

A tervezet egyik leglényegesebb újdonsága az eddigi nemzeti engedélyezés helyett bevezetendő ún. 3 zónás kölcsönös elismerés (3ZMR) rendszere. A másik jelentős változás az ún.  kizáró (cut-off) kritériumok alkalmazása. Ennek következtében 2010 után jelentősen csökkenhet az alkalmazható szerek száma, ami közvetlenül érinti majd a termelőket és a fogyasztókat is. Ezt az eljárást kiegészíti a helyettesítési rendszer, amely szerint a másoknál kevésbé kedvezőnek ítélt készítményeket még az összes egyéb kritérium teljesülése esetén is kivonnák a forgalomból. 

A jelenleg érvényes 91/414-es irányelv szerint a növényvédő szerek  engedélyezése két- lépcsős folyamat az EU tagállamaiban. A hatóanyagokat először valamelyik  tagállam (az ún. jelentéstevő tagállam) értékelése alapján engedélyezi az Európai Bizottság. A „pozitív listára” felkerült hatóanyag készítményeit az egyes tagállamok saját hatáskörükben, de egységes elvek szerint engedélyezik. Minden tagállamnak joga van a sajátos mezőgazdasági, növény-egészségügyi, éghajlati, környezeti körülményeinek megfelelően meghatározni az engedélyezett növényvédő szer felhasználását, és szükség esetén más tagállamoktól eltérő korlátozásokat alkalmazni.

A készülő  rendelet (nem irányelv, tehát közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban) meghagyná a hatóanyagok uniós és a készítmények nemzeti engedélyezését, de létrehoz három zónát, amelyeken belül az engedélyek elismerése kötelező lesz 
(1. ábra). 


európa térkép
A tervezet szerint egy görögországi engedélyt Franciaországban, egy írországit pedig Magyarországon át kellene venni, érdemi változtatás nélkül. A tagállamoknak ahhoz sem lesz joguk, hogy kiegészítő vizsgálatokat kérjenek az eltérő körülmények miatt. A jelenlegi gyakorlat szerint Magyarország elfogadja a cégek által benyújtott, más tagállamokban készült vizsgálatokat, ha azok nem függenek az agroökológiai sajátosságoktól. Értelemszerűen a biológiai hatékonyságra és a hatóanyagok környezeti sorsára vonatkozó vizsgálatoknak hazánkra érvényesnek kell lenniük. Elmondhatjuk, hogy a nálunk forgalmazott növényvédő szerek mindegyikét 90–100%-ban hazai biológiai vizsgálatok alapján engedélyeztük, aminek több előnye is van. Egyrészt már az engedélyezés alatt sikerül kialakítaniuk az optimális és körülményeinknek megfelelő növényvédelmi technológiát, ami sem nagyobb, sem kisebb felhasználást nem jelent a szükségesnél. Másrészt, mire a készítmény  kikerül a gyakorlatba, már számos szakember találkozik vele, megismeri, és kiderülhetnek az esetleges speciális problémák (pl. fajtaérzékenység, időjárás-függőség stb.

A Bizottság javaslata ettől fosztja meg a tagállamokat, miközben az engedélyek  kölcsönös elismerésének rendszere az önkéntesség alapján éppen most bontakozik ki. A nemzeti hatóságoknak ugyanis olyan mennyiségű értékelést kell végezniük, amivel még a legnagyobbak (angol, német hatóság) is nehezen bírnak, mindenkinek érdeke tehát, hogy a mások által elvégzett értékelő munkából minél többet hasznosítson.  A jelenlegi rendszerben viszont megvan a lehetőség a sajátos körülmények figyelembevételére, ezért más az okiratok tartalma a tagállamokban. 

A hasonló körülmények meghatározását elősegítendő az EPPO (Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet) 2005-re elkészítette az összehasonlítható klimatikus térségek útmutatóját (PP1/241), amely tudományos elemzések alapján Európát 4 térségre osztja (2. ábra).A biológiai hatékonyságvizsgálatok elfogadása csak e térségeken belül javasolt, bár a hatóságoknak joguk van ennél szigorúbban vagy enyhébben is mérlegelni. Az útmutató jelentősége az, hogy az engedélyezési irányelv megjelenése óta először határozta meg, hogy a biológiai vizsgálatok elfogadásakor milyen területek tekinthetők összehasonlíthatónak. 
EPPO zónarendszer


Van az EU-nak is egy olyan zónarendszere, amely tudományos alapokon nyugszik.  A 92/43 Élőhelyvédelmi irányelv (Habitats directive), amely a biológiai sokféleség védelmének  megóvását célozza, meghatározza a Natura 2000 ökológiai hálózat létrehozásakor figyelembe veendő zónákat.  Nagyon figyelemre méltó, hogy a Pannon régiót ez az irányelv önálló ökológiai egységként ismeri el (3. ábra).

Európa térkép
Az engedélyezési rendelet megalkotása előtt már ismertek voltak azok a zónatérképek, amelyek az EPPO zónarendszer alapjául szolgáltak, pl. a Köppen–Geiger térkép. (4. ábra) Ugyancsak ismert volt az európai csapadékviszonyokat ábrázoló zónatérkép, (5. ábra) vagy az amerikai mezőgazdasági minisztérium télkeménységi térképe (6. ábra).

Európa térkép

Valamennyi említett rendszerben közös, hogy Európa nyugati és keleti része soha nem tartozik egy zónába. Olyan beosztást létrehozni, ahol Nyugat- és Kelet-Európa egy agroökológiai térség, semmilyen tudományos szempont alapján nem lehet. 

Európa térkép
Az új rendelet tervezetében a Bizottság mégis olyan térségeket hozott létre a középső és a déli zónával, amelyeken belül a körülmények nem hasonlíthatóak össze, noha ennek ellenkezőjét állítják
.  Arról van tehát szó, hogy az egész új szabályozás lényegét egy hamis feltevésre alapozták, és ez sok országnak fel is tűnt. A 2006-tól kezdődő tanácsi vita során azonban fokozatosan elfogyott a szakmai tiltakozás, és politikai egyetértésbe ment át. Végül egyedül Magyar­ország és Dánia tartott ki az utolsó szakértői értekezletig amellett, hogy a rendszert rugalmasabbá kell tenni. 


USDA télkeménységi zónák

2007 nyarán Braunschweigben a tagállamok és a Bizottság részvételével konferenciát rendeztek a zonális engedélyezésről. A Tanács eredetileg ennek eredményétől akarta függővé tenni a kérdés szabályozását. A konferencián azonban négy kritikus előadás is elhangzott (EPPO, DK, BE, HU részéről), és ezek, különösen a magyar előadás alapjaiban rendítette meg a tervezett zónarendszer szakmai hitelét. Sikerült ugyanis számos olyan adatot összeszedni, amely bizonyította, hogy a nyugat- és közép-európai növényvédelmi alkalmazások között akár 50–100%-os eltérés is lehet. Emiatt az okiratok és technológiák változtatás nélküli elfogadásának semmi alapja sincs. 

Különböző növényvédelmi technológiák összehasonlítása – összhangban a józan ésszel – azt bizonyítja, hogy a csapadékosabb, óceán-közeli országokban több gombaölő szert és nagyobb dózisban kell alkalmazni, mint nálunk. 

A kárpát-medencei hatalmas gyom­sűrűség és diverzitás azonban itt erősebb herbicid­hasz­nálatot indokol, mint a nyugati  tagállamokban. A rovarölő szerek használata is – esetenként eltérő irányú – különbségeket mutat. A nyugat- és közép-európai növényvédelmi alkalmazások között esetenként akár 50–100%-os eltérés is lehet (1. táblázat).




Nyilvánvaló tehát, hogy egy Írországtól Romániáig terjedő zónában nem lehet egységes növényvédelmi technológiát alkalmazni, és így egységes okiratot kiadni sem.Ugyanez mondható el az Észak-Franciaországtól Ciprusig terjedő déli zónára is. 

Ennek nyilvánvalóvá válása után sem változott azonban a Bizottság és a tagállamok politikai döntéshozóinak álláspontja, és a tanácsi vitában az eredeti rugalmatlan javaslat mellett tartottak ki.

Váratlan fordulatot jelentett, amikor 2007 őszén az Európai Parlament (EP) Környezetvédelmi Bizottsága , majd ennek hatására a plenáris ülés is a 3 zónás rendszer eltörlését szavazta meg első olvasatban. A Bizottság közölte, hogy mindenképpen ragaszkodik a 3ZMR rendszerhez, és azt a rendelet alapjának tekinti. 

A tanácsi vita is ennek megfelelően alakult. 2008. májusban még Magyarországnak sikerült megakadályoznia a konszenzust a miniszterek tanácsán, amihez hozzájárult, hogy a kizárási kritériumok szerválasztékra gyakorolt várható súlyos hatásai miatt az Egyesült Királyság és Írország, sőt Románia is a rendelet ellen fordult.   A júniusi szavazáson az említett 4 tagállam tartózkodása mellett a rendelet megkapta a minősített többséget, de a zónarendszer magyar javaslatra a később még megnyitható kérdések közé került. Az elfogadott szövegváltozat azonban még annyi rugalmasságot sem tartalmaz, mint a Bizottság eredeti változata. 

Látható, hogy egy ilyen rendszerben a tagállamoknak nem lesz lehetőségük az optimális, hatékony, de legkisebb szükséges növényvédőszer-felhasználásokat engedélyezni, így esetenként az optimálisnál nagyobb, máskor meg kisebb dózisokat kerülhetnek engedélyezhetnek a kötelező okiratátvétel miatt. 

Az Európai Parlament  környezetvédelmi bizottságának (ENVI) 2008. november 5-i ülésén a témában egy érdekes kompromisszumos javaslatot szavaztak meg. Eszerint egész Európa egy zóna lenne, de a tagállamok visszakapnának bizonyos jogokat az engedélyezés részleteivel vagy annak megtagadásával kapcsolatban. A javaslatról a Tanács november végén kialakította álláspontját, amely szerint az ENVI módosításait lényegében visszautasítja. Az ENVI erre adott reakciója nagyban fogja befolyásolni a tervezet további sorsát. 

Miközben az EP a kölcsönös elismerés témájában szakmai alapon megy szembe a bizottsági és tanács-állásponttal, egy másik területen, az ún. kizáró (cut-off) kritériumokkal kapcsolatban szakmailag kevéssé indokolható, inkább a közvéleménynek szóló szigorító javaslatokat fogadott el tavaly októberben.  Ekkor irányult rá jobban a figyelem a várható súlyos következményekre.  

Az eredeti elképzelés lényege, hogy a jelenlegi kockázat alapú értékelést kiegészítik egy veszély alapúval, aminek következtében a jelenleg forgalomban lévő és a legszigorúbb szakmai szűrők alapján is biztonságosan használható hatóanyagok és növényvédő szerek egy nem jelentéktelen részét  bizonyos tulajdonságaik alapján betiltják. A kritériumok alkalmazásának egy része – pl. a karcinogén, mutagén és reprotoxikus 1. és 2. kategória – nem okozna túl nagy mértékű választékcsökkenést, de az ún. endokrin rombolónak (hormonrendszert befolyásolónak) minősített anyagok betiltása alapjaiban rengetné meg a jelenlegi növényvédelmet. E kategória ugyanis nem tudományosan meghatározott, a hatások csak alacsonyabb rendű állatokon bizonyítottak, viszont a használatban lévő gombaölő és rovarölő szerek egész csoportjait érintheti. 

A helyzetet tovább rontja a rendelet tervezet egyik fontos elemének tekintett helyettesítési rendszer, amit svéd mintára vezetnek be. Ennek alapján azok a  hatóanyagok, amelyeknél jobb környezeti és toxikológiai tulajdonságú anyag van  piacon azonos használati körben, csak helyettesítendő anyagként engedélyezhetők, és a belőlük készült termékeket a tagállamok összehasonlító értékelés során kivonják az engedélyezett szerek listájáról. 

Az Európai Parlament tovább szigorította az eredeti javaslatot, felvéve a kizáró kritériumok közé a neurotoxikusnak, immunotoxikusnak, és méhtoxikusnak minősülő anyagokat is. 

A parlament tavalyi szavazása után az ECPA, a gyártók szövetsége becsléseket készített a várható választékcsökkenésről, de hivatalos, független hatástanulmány nem készült az EU keretein belül. 

Az Egyesült Királyság engedélyezési hatósága, a PSD 2008 nyarán végül saját hatáskörben elvégezte a különböző szövegváltozatok hatásának elemzését, az eredmény pedig megdöbbenést okozott Európa-szerte. Eszerint a Bizottsági javaslat a hatóanyagok 15–25%-ának kivonásához, a parlamenti javaslat pedig akár az anyagok 85%-ának eltűnéséhez is vezethet (2. táblázat,  7. ábra).



A parlamenti javaslat szerint 2010 után fokozatosan eltűnne a piacról a fungicidek közül az összes triazol és ditiokarbamát, a herbicidek közül az összes piridin és dinitroanilin, az inszekticidek közül pedig az összes piretroid, szerves foszforsavészter és karbamát alapú készítmény. 

A választékcsökkenés szinte minden kultúrát érintene: kukoricában a kukoricabogár elleni védekezés nagyon megnehezül, búzában a fuzáriumtoxinok gyakoribb megjelenése várható, repcében pedig nem marad növényvédő szer, de szárszilárdító sem. 

hatóanyagok csökkenés

A következmények könnyen megjósolhatóak: Rezisztencia fokozott megjelenése, biológiai szennyezettség (toxinok, pollenek), növekvő árak és termelési költségek, csökkenő termés.

A Nomisma intézet tanulmánya szerint 2020-ig az EU búzatermelése 27%-kal, burgonyatermelése pedig 50%-kal csökkenhet az intézkedések hatására. Mivel azonban az EU-n kívüli országokra a kivont szerek használatának tilalma nem vonatkozik, így versenyelőnyük  egyértelmű, és Európa élelmiszertermelőből importőrré válhat. 

A tervezet környezetvédők által be nem kalkulált további következménye lesz, hogy a növényvédő szerek hiányában megnő a nyomás a genetikailag módosított növények teljes körű engedélyezése felé, és Magyarország búcsút mondhat a nehezen fenntartott GMO-mentességnek. Figyelemre méltó,  hogy a Bizottság a tervezet vitájának őszi megkezdésekor hozta nyilvánosságra a GM élelmiszerek ártalmatlanságát bizonyítani hivatott tanulmányát, ami előrevetíti a kérdésben követendő politikát. 

Az új rendelettel kapcsolatos magyar álláspont kialakítását illetően példás egyetértés alakult ki a szakemberek, érdekvédelmi szervezetek, gyártók, hatóságok és az FVM között, sőt a magyar parlamentben hazánk álláspontja ötpárti konszenzusos támogatást élvez. Ennek lényege, hogy a bizottsági-tanácsi javaslatban sem a  3 zónás kölcsönös elismerés rendszerét, sem pedig a kizáró kritériumokat nem tudjuk elfogadni ezek súlyos következményei miatt. 



Mivel azonban a javaslat a Tanácsban többséget kapott, csak abban az esetben kerülhet le a napirendről, ha komoly ellentét alakulhat ki a az EP és a Bizottság, ill. a Tanács között, ami a 2009. évi európai választások miatt a rendelet elhalasztását jelentheti. Mivel a cut-off kritériumok ügyében a Tanács és a Bizottság hajlik a kompromisszumra az EP felé, a zonális engedélyezés kérdésében azonban nem, ez a helyzet akkor következhet be, ha az EP nem adja föl teljesen álláspontját  a kérdésben. A francia elnökség azonban mindent igyekszik megtenni, hogy a háttéregyeztetések eredményeképpen a parlamenti szavazás legkésőbb 2009. januárban megtörténjék. 

Tőkés Gábor
MgSzH Központ
Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság