A földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata Wiedemann, 1824) újra Magyarországon

Forrás: 
Növényvédelem, 2011. 06. szám


Bodor János1 és Rahmé Nikola2
1Budapest, E-mail: bodorjanos@gmail.com
2Budapest, E-mail: eurythyrea@gmail.com

A földközi-tengeri gyümölcslégy 1928 óta kisebb-nagyobb szünetekkel került be ismételten Magyarországra elsősorban Citrusfélék szállítmányaival. Az idei télen először budapesti lakás ablakán tűnt fel egy nőstény példánya. A légy után kutatva aztán több gyümölcsüzletben is megtaláltuk a kifejlett lárváit a Spanyol­országból származó mandarinokban.

Kulcsszavak: Diptera, Tephritidae, Ceratitis capitata, földközi-tengeri gyümölcslégy, újabb megjelenés, Magyarország

Elterjedése, tápnövényei, kártétele
A földközi-tengeri gyümölcslégy minden földrészre betelepedett, ahol számára elég meleg az éghajlat. Afrikából, a Szaharától délre a vélt őshazájából kiindulva a Földközi-tenger mentén gyorsan meghonosodott a déligyümölcs-ültetvényekben.
E veszedelmes gyümölcskártevő a hatvanas években már a szakszerű és szigorú ellenőrzések ellenére ismételten átlépte határainkat a fertőzött narancs-szállítmányokkal, sőt a buda­vidéki őszibarackosokban meg is telepedett. A gondos védekezésekkel akkor sikerült a meghonosodását megakadályozni. A szomszédos Ausztriában azonban megtelepedett és úgy tűnt, hogy egy hidegtűrő változata alakult ki. Tehát fokozottan tanácsos ügyelni minden felbukkanására.
A soktápnövényű kártevő, a Citrusféléken túl megtámadhatja például a fügét, gránátalmát, kajszit, őszibarackot, almát, körtét, szilvát, szőlőt, cseresznyét, szamócát, málnát, szedret, a zöldségfélék közül a paradicsomot, paprikát, tojásgyümölcsöt is. Fölbukkanhat a télálló medvetalp kaktuszok (Opuntia) terméseiben is. A vastagabb héjú és a cservsav tartalmú termések mérsékeltebben fertőződnek. A lédús gyümölcsöket alaposan összefurkálják és a peterakási, valamint a kifurakodási helyeken nyitott kaput találnak a gombás és baktériumos fertőzések, azok fejezik be a látványos pusztítást.
A szigorú karantén intézkedések ellenére, a felgyorsult világkereskedelem folytán semmi sem szab határt a légy terjedésének, így a közeli országokban Ausztria mellett, már Szlové­niában, Horvátországban, Szerbiában és Albá­niá­ban is megtelepedett.


Fejlődési alakjai, életmódja
A déligyümölcsökkel behurcolt  kártevő sokáig veszélyes lehet, mert hüvös körülmények között  fejlődése nagyon lelassul, a bábok sokáig elfekszenek. A legyek, ha már táplálkozni tudtak, átvészelik a hidegebb időszakokat akár hónapokig is. Ugyanígy kivárják a tojásrakásra alkalmas gyümölcsök megjelenését, noha ez kevésbé korlátozza a szaporodásukat, mert 260 körüli a megfigyelt tápnövényeik száma. Ezek nem mindegyike kedves számukra, de inséges időben kevésbé válogatósak.
Meleg éghajlatú országokban évente  tucatnyi nemzedéke fejlődhet, nálunk három hónap kedvező idővel számolva legfeljebb két nemzedéke lehetséges. Megelőzésül a fertőzött gyümölcsöket vagy fagyasztással, vagy hőkezeléssel kell fertőt­leniteni, ami után azok ipari célokra, vagy takarmányozásra hasznosíthatók. Az elsősorban veszélyeztetett (pl. a főváros közeli) kajszi, őszbarack ültetvényeket pedig illatcsapdákkal érdemes  a veszélyeztetett időszakban megfigyelés alatt tartani és szükség esetén megvédeni a kártevőtől.
A 4–5  milliméteres légy teste aranysárga, a torán fekete foltokkal, a potrohszelvényein fehér szalagokkal (1. ábra).  A nőstények potroha rövid tojócsőben végződik, azzal 1,2 mm mélyre tudják a gyümölcsbe mélyeszteni tojásaikat
(2. ábra).  A hímek jellegzetessége, hogy az egyik arci sörtéjük a csúcsán lapátszerűen kiszélesedik (Borító/1).  A legyek V alakban kiterjesztett, átlátszó szárnyait sötét szegélyű, narancsszínű foltok díszítik. A nagy kék szemeiket vörös foltok tarkítják (Borító/3).
A 7–9 mm nagyságú, orsó lakú, a csúcsokon kihegyesedő tojások fehérek.
A kifejlett nyűvek 7–9 mm hosszúak, fehérek, a hegyes feji részükön áttűnik a növényi sejtek felszakítására szolgáló jellegzetes garathorog. Lapos potrohvégükön lévő bibircsek és a légzőnyílások alakja megkülönböztető faji bélyeg
(3. ábra). A harmadik fokozatú lárvák kifurakodnak a gyümölcsből, a talajra vetik magukat. Kifli alakban begörbítve, majd kiegyenesítve a tes­tűket  arasznyi távolságra képesek ugrani. A 4 mm hosszú, 2 mm széles, sárgásbarna  tonnabábok a talajban alakulnak ki (4. ábra).     
A nyár tetőpontján a teljes kifejlődéshez a tojástól a legyek rajzásáig három-négy hét szükséges. A nőstény legyek többórás napsütésben,
16 °C fölötti hőmérsékleten alkalmanként 1–10 tojást raknak le 1 mm mélyen a kiválasztott  éretlen, vagy csak zsendülő gyümölcsökbe (5. ábra). A teljesen érett gyümölcsök nem alkalmasak, mert a bőséges nedvükbe a tojások, meg a fiatal lárvák is belefulladnak. Az érett terméseken a penészgombák is megtelepednek, elpusztítva a nyűveket. A nőstények naponta átlagosan 22 tojást raknak le. Életük során hat-nyolcszázat. Ugyanarra a helyre több nőstény petézhet, így
75 tojás lehet egy csomóban.
Meleg időben a lárvák néhány nap mulva kikelnek a tojásokból. Hidegben a kelés jelentősen elhúzódik. A kelő  1 mm-es lárvák közös járatban maradnak sokáig, de az idősebbek sem távolodnak el messze egymástól (6. ábra). Két vedlés után a teljesen kifejlettek naplemente után kirágják magukat a gyümölcsből és a talajba furakodva bábozódnak. A lárva fejlődése 25–26 ºC-on csak 6–10 napot igényel, de 20–21 ºC-on már 19 napig tart. A bábokból meleg napokon, kora reggel kelnek ki a legyek csoportosan. Hűvös időben szórványos a rajzásuk. Nem repülnek messzire (legfeljebb 20–50 méterre), de szeles időben nagy távolságokra is elsodródhatnak. Rövidesen táplálékot kell találniuk (nektárt, érett gyümölcsök levét, mézharmatot), különben nem tudnak szaporodni, sőt néhány nap múlva elpusztulnak. Négy nap táplálkozás után, mindkét ivarú legyek nemi érdeklődése megélénkül, napos időben, 24–25 ºC-fokon, napnyugtáig párosodnak (7. ábra). Párzás után rövidesen kezdődik a tojások lerakása. Kellő táplálkozási lehetőség esetén a legyek akár két hónapig is folyamatosan szaporodnak. Szabályozott környezetben fél évig is életben tarthatók.

IRODALOM
Balás G. (1966): Kertészeti növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó
Bodor J. és Rahmé N. (2011): Behurcolt gyümölcslegyek. Kertészet és Szőlészet, 60 (7): 26–27.
Greene, C.T. (1929): Characters of the larvae and pupae of certain fruit flies. Journal of Agricultural Research, 38: 489–504.
Papadopoulos, N.T. (2008): Mediterranean fruit fly, Ceratitis capitata (Wiedemann) (Diptera: Tephritidae). In Encyclopedia of Entomology Vol. 3. Springer, Heidelberg, 2318–2322.
Tuli Gy. (1963): Növényvédelmi zárszolgálati kézikönyv. 120–126.