Tafrinás fertőzések különböző növényfajok termésén

Forrás: 
Növényvédelem, 2013. 07. szám

A dérgombák (Taphrina spp.) által okozott növénybetegségek közül kétségtelen, hogy az őszibarack tafrinás levélfoltosságát okozó T. deformans áll az első helyen. Az őszibarack növényvédelmi technológiáját ismerve vitathatatlanul ez a gombafaj és az ellene való védekezés a meghatározó. A betegség súlyosságát – több más tényezőn kívül – elsősorban a fajták fogékonysága és a rügyfakadás körüli hűvös, csapadékos, szeles időjárás a meghatározó. Közismert, hogy a nektarin fajták általában fogékonyabbak a kórokozó iránt.
A dérgombák döntő többsége a leveleken okoz jellegzetes levéltorzulást (levélhólyagosodás, fodrosodás), különböző elszíneződéseket. A súlyosan fertőzött levelek megbarnulnak, elszáradnak és lehullanak.
Néhány dérgomba faj a hajtások. seprűsödését (boszorkányseprű) okozza, bár ezzel a betegséggel jóval ritkábban lehet találkozni a különböző gyümölcs nemeken. Legismertebb képviselőjük a T. cerasi, amely a cseresznyefák lombkoronájában alakul ki és az útmenti egyedülálló fákon is megfigyelhető (Marcali 1998).
E közleményben az elmúlt években megfigyelt, Taphrina fajok által előidézett termésfertőzésekről és annak hatására kívánom a figyelmet felhívni. Az ezévi fertőzések eddigi alakulása súlyos járványveszélyt sejtet és ha a következő időszak csapadékos és hűvös marad jelentős termésveszteségek alakulnak ki.  

 


 „Bábaszilva” termesztett szilván 

A myrabolánszilva (P. cerasifera) és több Prunus hibrid (díszszilva) fehér, vagy piros színű termése is gyakran esik áldozatul a T. pruni károsításának. Egyértelmű, hogy a fertőzések gyakorlatilag csak csapadékos, hűvös tavaszi időjárás esetén alakulnak ki. Keszthelyen 2012-ben a meleg, száraz időjárásnak köszönhetően gyakorlatilag elmaradtak a fertőzések, de 2013-ban – azaz ez év tavaszán, április végén már megjelentek az első tünetek a terméseken, amelyek május elején váltak igazán szembetűnővé. Amíg a zöld termésű fákon a fertőzések 5–15% között változtak, addig a piros gyümölcsöt érlelő egyedeken 95–98%-os fertőzések alakultak ki. A fertőzött gyümölcs felületén fehér, egybefüggő kiverődés képződött, amely a kórokozó aszkuszainak tömegét tartalmazta. 
A fertőzött termések a megmaradt normál méretű és gömbölyű terméseknél 3–4-szer hosszabbak, ellaposodtak, élénk-piros színűekké váltak. A beteg terméseket átvágva jól látható, hogy elmarad a csonthéj képződése. Rövid idő alatt ezek a beteg termések megbarnultak, mumifikálódtak és lehullottak.
A Taphrina padi kórokozó a P. padus (zelnice, vagy májusfa) termések jellegzetes torzulását, majd barnulását és lehullását okozta (Hévíz, 2008). A zelnice a Hévízi-tavat körülölelő véderdő gyakori fafaja. A betegség előfordulása ritka, valójában kárt érdemben nem okoz.
Az említett növényfajokon kialakuló korai súlyos fertőzés figyelmeztető jelnek fogható fel, ami a termesztett szilva és őszibarack vonatkozásában súlyos gazdasági károk kialakulását jelentheti. Igaz, hogy ezeknél a növényeknél a termésfertőzések tünetei később, fajtától függően május végén, illetve június hónapban válnak szem-be-tűnővé.
A Taphrina pruni különböző Prunus fajok (P. domestica) termését fertőzi. Várvölgyön szórvány szilvafákon az 1990-es évek máso-dik felében több egymást követő évben a fertőzés következtében kb. 80%-os gyümölcspusztulás jött létre. A kórokozó előfordulása figyelhető meg a ringló termésén is. Néhány éve egy erősen csapadékos, szeles tavaszt követően a fertőzések következtében a termések mintegy 30%-a fertőződött, ami a beteg gyümölcskezdemények lehullását okozta (Szentgyörgyvár térsége, 2005).
Visszatérve a bevezetőben már említett őszibarack (P. persica) tafrinás levélfodrosodása okozza a legsúlyosabb károkat. A változatos megjelenésű levéltünetek mellett fogékony fajtákon (ismételten csak a nektarin fajtákat emelem ki) a kórokozó a termést is súlyosan károsítja. Enyhébb esetben a kb. diónyi nagyságú gyümölcsök felületén zöld, piros, okkersárga, kakastaréj alakú kiemelkedések figyelhetők meg. Súlyosabb esetben a kinövések akár a gyümölcs egyharmadára-felére is kiterjednek. Ennek egyenes következménye a fertőzött részek elhalása, beparásodása, esetenként a gyümölcs repedése, amit „tömeges” gyümölcshullás jelez. Ilyen tüneteket figyeltem meg Szentgyörgyvár térségében 2006-ban, illetve ez várható ebben az évben is.
Számos erdészeti fafajon (Alnus, Betula, Populus, Quercus) is előfordulnak tafrinás betegségek, de ezek érdemi károkat nem okoznak. Még érdekesebb adat, hogy alacsonyabb-rendű növényfajokat (erdei páfrány, pajzsika) is fertőzik Taphrina fajok (T. filicina, T. lutescens).

Fischl Géza
Keszthely


Érkezett: 2013. május 8.