Magyarország nagylepkéi – Macrolepidoptera of Hungary

Forrás: 
Növényvédelem, 2011. 3. szám
Varga Zoltán (ed.) Heterocera Press, 2011 Budapest, 253 oldal, 77 színes tábla A könyv a hazai nagylepkefauna illusztrált katalógusa, egyben az öt évvel ezelőtt megjelent magyar nagylepke-faunajegyzék szerves folytatása.

A faunajegyzék a revideált fajlista mellett – úttörő módon – egy faunaminősítési rendszert adott a lepkészek, valamint a gyakorlati természetvédelmi, erdészeti, növényvédelmi, stb. feladatokat ellátó szakemberek kezébe. A most megjelent könyv a taxonómiai jegyzék pontossága és a nomenklatúrai változások követése mellett a színes illusztrációkra külön hangsúlyt fektetett. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a hazai szakmai és műkedvelő közönség már régóta várt egy olyan illusztrált munkát, kézikönyvet, amely helyesen meghatározott példányokról készített, technikailag magas színvonalú fényképeken mutatja be az egyes fajokat, megkönnyítve azok helyzetét is, akik nem a határozókulcsok bonyodalmai között utat keresve, hanem pusztán a látvány, a külső jellegek alapján próbálnak tájékozódni hazai lepkéink között.

A könyv az öt éve megjelent faunajegyzékhez hasonlóan kétnyelvű, ám itt egy kötetben egyesül a magyar és az angol szöveg. Ennek tudható be, hogy az annotációk egységes fejezetként a fajjegyzék után található, és az egy-egy taxonra vonatkozó információk magyar és angol nyelven egymás után szerepelnek.

A könyv a revideált taxonómiai jegyzékre alapszik, mely jól tükrözi az elmúlt évtizedben rohamosan változó filogenetikai – és ezzel összhangban – rendszertani és nevezéktani változásokat. Aki még a klasszikus rendszer ismerője, ugyancsak elcsodálkozhat azon, hogy nappali lepkéink a mai felfogás szerint valójában „molyok”, de az sem kis meglepetés, hogy nem egy jól ismert lepkecsalád „eltűnt” – rendszertani viszonyaik tisztázása más családokba való beolvadásukkal járt együtt. Ilyenek például a szemeslepkék (Satyrinae) melyek jelenleg a tarkalepkék (Nymphalidae) egyik alcsaládját képezik, vagy a gyapjaslepkék (Lymantriinae) és a medvelepkék (Arctiinae), melyek a rendszertan mai állása szerint a tág értelmezésű bagolylepkék családjának (Noctuidae) alcsaládjai.
A kötetben minden egyes taxonnak magyar neve is van. A magyar nevek összegyűjtését – illetve a névadást sok-sok faj esetében – három lelkes fiatal entomológus vállalta magára.

A taxonómiai jegyzéket az annotációk fejezete követi. Az annotációk célja, hogy megmagyarázzák a korábbi faunajegyzék óta tapasztalható változásokat, nem hallgatva el a ma még nyílt, tovább vizsgálandó problémákat sem. A nagyszámú (több mint 350) annotáció kiválóan demonstrálja, hogy az utóbbi néhány évben mennyit módosult az állítólag „jól ismert” nagylepkék, még a nappali lepkék taxonómiája és filogenetikája is.

A színes illusztrációs anyag egyszerűen gyönyörű. Ha valaki netán kételkedne a biodiverzitás létezésében, annak csupán a kezébe kell adni a könyvet és közölni a tamáskodó olvasóval, hogy azok a lepkék, melyek képeit a – népmesei számok! – 77 színes táblán láthatja, azon mind honosak (de legalábbis az elmúlt kétszáz évben legalább egyszer bizonyítottan előfordultak) Magyarországon. Ez pedig, a tudomány jelen állása szerint 1274 taxon, melyek mindegyike természetes nagyságban, pár kivételtől eltekintve legalább két képen bemutatásra kerül. A szerzők törekedtek arra, hogy minden fajból hím és nőstény példányt is ábrázoljanak, ez alól csupán néhány nagytermetű szenderfaj jelent kivételt. Több százra rúg azoknak a fajoknak a száma, melyekről hazai munkában még sohasem jelent meg színes illusztráció, és itt távolról sem csak a ritka vagy a nagyon nehezen elkülöníthető fajokra (például a közel száz hazai törpearaszoló- (Eupithecia) fajra) kell gondoljunk. Az ismert „képeskönyvekkel” ellentétben, ahol gyakran a leírók, évszámok és más taxonómiai adatok sem szerepelnek, a színes képekhez a taxonómiai jegyzék teljes megfeleltetést biztosít.

A könyvet terjedelmes irodalomjegyzék zárja. Az irodalomjegyzék – természetesen – távolról sem reprezentálja a hazai lepkészeti irodalmat, de szerepel benne valamennyi olyan hivatkozás, mely az annotációkban említésre kerül.

A Magyarország Nagylepkéi c. könyv nem csupán szakkönyv, nemcsak a professzionális lepkészek, amatőr lepkekedvelők, természetvédelemben, mezőgazdaságban vagy erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek, egyetemi hallgatók hasznos segítőtársa lehet. A könyv egyben ikonográfia is, egy olyan esztétikus mű, mely vélhetőleg minden, a Természet iránt érdeklődő embert gyönyörködtet. Papp László akadémikus ajánló szavait idézve: „A gyönyörű és szakmai szempontból kifogástalan könyv jogot formálhat az „új Abafi-Aigner” címére”.

Ronkay László